2006 — TATTOO FLASH MAGAZINE
MOVING ON — OTTE TIMAR
Tattoo Flash, July 2006
Text: Michelle Delio
TOVÁBBLÉPÉS — OTTE TIMÁR
Tavaly, egy esős nyári napon Otte Timár az újonnan épült kasseli stúdiójában ült Németországban, és szomorúan tervezte, hogyan hagyja el az országot. Éppen csak megnyitotta az üzletet, de hamar világossá vált számára, hogy ez az új élet nem úgy fog működni, ahogyan remélte és eltervezte.
„Minden annyira más volt, és sem szakmailag, sem emberileg egyszerűen nem találtam a helyemet” – mondja Otte. „Művészi mélyponton voltam, kerestem a kiutat, és elkezdtem Guy Aitchison könyvét olvasni. Teljesen elkeseredve a tetoválással kapcsolatos jövőmet illetően írtam neki egy e-mailt, amelyben elmeséltem a helyzetemet, és mellékeltem néhány fotót a munkáimról. Ő továbbította a képeket a Tattoo Flash magazinnak. Remélem, ezen a cikken keresztül új embereket ismerhetek meg, és találhatok egy alapot, amelyre építkezhetek.”
Otte számára most az a helyzet, hogy egyszerűen tovább kell haladnia. A tél nagy részében Spanyolországban fog tetoválni, majd azt tervezi, hogy megnyitja a következő Red Lion Tattoo stúdiót a horvát Riviérán, Makarska városában, ahol már több nyarat is eltöltött.
A tetoválás Otte temploma, egy hely, ahol menedéket talál, ahol begyógyíthatja a sebeit. Amikor tetovál, úgy érzi, mintha kilépne ebből a világból, és belépne egy teljesen új helyre, amelyet csak ő, a gondolatai és a vendégei népesítenek be. Minden tetoválást spirituális rituáléként közelít meg, valami szent dologként „az eszközök sterilizálásától kezdve, a tetoválás folyamatán át egészen a végső gyógyulásig”, függetlenül attól, milyen képet készít éppen.
Sokféle motívumot szeret tetoválni, különösen kedveli a Mark Ryden-festményekhez hasonló képi világot – bár némi változtatással („és remélem, ezt megbocsátja nekem” – mondja Otte).
„Lenyűgöz Ryden babáinak szépsége és a misztikus háttértartalom, némi pszicho-jellegű gondolatvilággal. Ezen kívül a vallási témákat is szeretem. Főleg az angyalok érdekelnek. Néha hallom őket” – mondja Otte.
Az egyetlen képi világ, amelyet nem szeret, a negatív szimbólumok és a rosszindulatú ábrázolások. Az élethez spirituális szemszögből közelít, ezért kényelmetlenül érzi magát attól a gondolattól, hogy „valakit egész életére ilyen képekbe öltöztessen”.
Otte ma már tribal munkákat sem készít – ez egy olyan szakmai előrelépés, amely nagyon boldoggá teszi. „Néhány évvel ezelőtt egy olyan stúdióban dolgoztam, ahol teljesen megszokott volt napi fél tucat tribal mintát elkészíteni. Hosszú távon nem bírtam. Inkább együtt dolgozom a vendéggel, hogy megtaláljuk a megfelelő képet. A vendég ad nekem egy ötletet, én pedig az intuícióm segítségével továbbfejlesztem. Így végül mindenki elégedett” – mondja Otte.
Otte úgy érzi, hogy néha túlbonyolítja a tetoválásokat, és a szükségesnél részletesebbé próbálja tenni őket. Amint észreveszi, hogy ez a tendencia kezd kialakulni, visszatér az alapokhoz. Imádja nézni a tetoválómesterek munkáit, amelyekre a magyar „lenyűgöző” szót használja, amely angolul körülbelül azt jelenti: „magával ragadó, elbűvölő, megbabonázó, lenyűgöző”.
„Remélem, egyszer személyesen is találkozhatok ezekkel a művészekkel” – mondja Otte. „Néha, amikor meglátom néhány munkájukat, arra gondolok, hogy talán abba kellene hagynom a tetoválást, mert talán soha nem érem el azt a szintet, ahol ők tartanak. Ugyanakkor viszont bátorítást is ad, hogy még rengeteget lehet tanulni, és emlékeztet arra, milyen fontos a saját, egyéni stílusom fejlesztése.”
Otte régóta rajzol. Emlékszik rá, hogy legidősebb nővére, Bubu – egy ismert keramikusművész – „serdülőkorom hajnalán” megkérdezte tőle, mi szeretne lenni, ha felnő. Kiderült, hogy Bubu belenézett Otte matematika-füzetébe, és meglátta az unalomból rajzolt illusztrációkat. Azt javasolta neki, hogy kezdjen tetoválással foglalkozni.
„A szüleim persze teljesen kiborultak – a tetoválás itt, Kelet-Európában nem számít elfogadható témának. Most viszont már nagyon büszkék rám, és édesanyám a munkáim legnagyobb rajongója.”
Amikor először kezdett tetoválni, Otte azzal biztatta magát, hogy öt éven belül híres lesz. Ez a kis vakmerő kijelentés végül prófétainak bizonyult: 2005 decemberében, öt évvel azután, hogy elkezdett tetoválni, Otte a berlini convention – Európa egyik legnagyobb bőrművészeti rendezvényének – színpadán állt, két trófeával a kezében.
„Így az álmom valóra vált. Elértem a célomat” – mondja Otte. „Most új célokat keresek, és várom, hogy megteremtsem az új világomat.”
— Michelle Delio
2009 — TATTOO MAGAZINE
THE MAGIC OF OTTE TIMÁR
April 2009
OTTE TIMÁR VARÁZSA
Régi világ értékei – New School tinta
A következő szavakat Timár Ottó az anyanyelvén, magyarul mondta, de mindenki számára érthetők, aki képeket ültet át a bőrre.
Ottó, akit a tetoválás világában Otte néven ismernek, 1980. május 1-jén született, egy kisvárosban élő család négy gyermeke közül a legfiatalabbként, a szovjet irányítás alatt álló Magyarországon, Sztálinvárosban. Mint mondja: „A történelem viharai később a város nevét Dunaújvárosra változtatták.”
Korai életéből leginkább a külvilágról, a szovjet Kelet-Európán túli világról érkező benyomások hiányoztak. Első vizuális élményei a város hatalmas vasművéből származtak.
„Emlékszem azokra a varázslatos formákra, amelyek akkor alakultak ki, amikor mágnessel játszottam, és a vasport összegyűjtöttem az ablakpárkányról...”
Miközben felnőtt, művészet iránti érdeklődését három idősebb nővére táplálta, akik mindannyian művészi pályát választottak. Gyermekkoráról beszélve Otte így fogalmaz:
„Bár a szüleim anyagilag nem tudtak támogatni, lelkileg mindig mellettem álltak. Ezért nagyon hálás vagyok nekik!”
Ezután a tengereken és kontinenseken túl élő olvasókhoz fordulva egy kapcsot kovácsol a tinta segítségével:
„Sokat gondolkodtam azon, hogyan mutathatnám be az országomat nektek, akik a távoli Amerikában éltek, ahol oly sok tetoválóművész és más tehetséges ember kezdte a pályafutását. Itt minden teljesen más. A ti országotokhoz képest minden kicsi, és minden nagyon régi.”
Itt kezdődik Otte története, amelyet saját szavaival mesél el:
„1998-ban kerültem először kapcsolatba a tetoválással. Egyik budapesti barátom lehetővé tette, hogy figyeljem és látogassam őt, hogy megismerhessem a tetoválás titkait. Egy év megfigyelés után megvettem az első gépemet, amelyért három hónapon át építőmunkásként dolgoztam. Mindent egy lapra tettem.
Kezdetben a barátaimon gyakoroltam, és megígértem nekik, hogy minden hibát vagy gyengébb minőségű tetoválást kijavítok, amint jobb leszek ebben a szakmában. És becsületemre legyen mondva, minden ígéretemet betartottam, kettő kivételével – de aki vár, az mindent megkap.
A bizalom rendkívül fontos számomra. Tisztelem a régi, ősi értékeket, és álmaimban a világ olyan hely, ahol az ember adott szava számít. Két évvel később az élet sodrása Németországba vitt, ahol megismerkedtem az utazó tetoválás életformájával. Egy évvel később létrehoztam első önálló tetoválóstúdiómat, amelyet Red Lion Tattoonak neveztem el.
Számomra a tetoválás egy út, amelyet végig kell járnom, és ezen az úton különböző helyzeteket élek át, amelyek segítenek jobb emberré válni. Ugyanez a fejlődés látható a tetoválásaimban is: az alkotásaim minden alkalommal egyre jobbak. Ez a boldogságom létfontosságú része.
2003-ban a horvát tengerpart egyik gyöngyszemére, Trogirba indultam, ahol négy csodálatos nyarat töltöttem. A stúdióm egy négyszáz éves ház padlásterében volt. Horvátország éppen csak kezdett magához térni a kilencvenes évek háborújából, és a város lakossága rendkívül katolikus volt. Korábban soha nem hallottak a tetoválóművészetről, és néhány fiatalt leszámítva mindenki tele volt előítéletekkel. Úgy gondolták, hogy a tetoválások csak a börtönökben és a bordélyházakban gyakoriak.
Szerencsére a dalmát emberek nagyon szeretetre méltóak, így idővel elfogadtak és megkedveltek. Soha nem felejtem el, amikor egy idős férfi a környékről odajött a stúdiómhoz, és nagyon rossz angolsággal azt mondta nekem, hogy én leszek a város következő polgármestere, mert az emberek annyit beszélnek rólunk. Nagyon vicces volt...
Trogirban főleg turistákat tetováltam, és csak nagyon ritkán találkoztam komolyabb kihívást jelentő munkákkal, ezért úgy döntöttem, ismét útra kelek. 2007 óta folyamatosan úton vagyok, azóta Európa nagy részét bejártam, és rendszeresen látogattam a német rendezvényeket. Sikerült megbecsült helyet kivívnom magamnak ebben a szakmában Németországban, és úgy tűnik, a vendégeim is nagyon kedvelnek.
2006-ban interjú jelent meg velem a magazinotokban, amelyben Guy Aitchison segített nekem. Abban az időszakban eléggé magam alatt voltam. Egyik munkám sem tűnt elég jónak számomra, ami természetesen nem azt jelenti, hogy szart készítettem, hiszen mindenki elégedettnek tűnt. Inkább egy belső érzés volt bennem, hogy ennél többre vagyok képes.
A világ minden tájáról érkező rengeteg gratuláló e-mail és meghívás – köszönöm, srácok! – segített kijönnöm ebből a hullámvölgyből, és új erőt adott a folytatáshoz.
A legviccesebb az volt, amikor egyszer Bangkokban sétáltam, és hirtelen megláttam egy rólam készült képet, amelyet kivágtak a Flash magazinból, és kiragasztottak egy tetoválóstúdió kirakatába.
Azok a munkák, amelyeket most láttok, nagyrészt az elmúlt évből származnak, de ha szeretnétek megnézni néhány régebbit is, ellátogathattok a www.redliontattoo.com weboldalamra, bár el kell ismernem, hogy az oldalra ráférne egy kis frissítés.
Ahogy látni fogjátok, nem követek egyetlen meghatározott stílust sem; mindig igyekszem univerzális lenni, bár Mark Ryden babái nagyon nagy hatással voltak rám. Nagyon szeretem a figurák sötétsége és a babaarcok közötti kontrasztot.
A munkáim között nem fogtok semmi gonoszat látni. Nem szeretem a gonosz témákat; inkább nem tetoválok ilyesmit senkire. Szeretek különböző módokon alkotni. Szívesen használok pasztellt vagy akrilt is, de mivel az időm nagy részében úton vagyok, alig marad időm bármi másra.
Munka közben meglehetősen extrovertált vagyok, és a vendégeim jól érzik magukat tetoválás közben. Ezzel szemben a magánéletemben inkább introvertált és lassú vagyok; sok időt töltök azzal, hogy önmagamba nézek.
A kutatás teljesen magával tud ragadni. Nagyon érdekel az ősi magyar mitológia és vallás. Úgy gondolom, hogy mi, modern emberek elvesztettünk valamit útközben – valamit, ami talán a kulcs lehetne egy boldogabb világ megteremtéséhez. Szeretném megtalálni, mi ez a kulcs.
2010 — TATTOOIST ART MAGAZINE
THE LION’S ROAR: STEPPING INSIDE THE CREATIVE “DEN” OF OTTE TIMAR
Interview by: Jinxi Caddel
AZ OROSZLÁN ÜVÖLTÉSE
Belépés Otte Timar kreatív „barlangjába”
Lenyűgöző részletesség, gyönyörűen összemosott színek és a művészete iránti szenvedély – ezek a tulajdonságok, és még sok minden más is nyilvánvalóvá válik, amikor az ember megismeri Otte Timar tetoválásait.
Ez az elhivatott tetoválóművész a magyar fővárosban, Budapesten működteti Red Lion Tattoo Studio nevű stúdióját. Kreativitás iránti szeretete és tanulási vágya 1998-ban kezdődött, amikor Norbert Beke mentorálta, aki megtanította neki a tetoválás alapjait, és felébresztette a fiatal művészben a vágyat, hogy még mélyebbre merüljön a tetoválóművészet világában.
Most, egy évtizeddel később Timar maga is számos feltörekvő tetoválóművész tanácsadójává vált, ahogyan annak idején Beke volt az ő számára. Fontosnak tartja, hogy azoknak, akik a nyomdokaiba szeretnének lépni, átadja ennek a szakmának a lényegét, miközben önfegyelemre, kemény munkára és a művészet iránti elkötelezettségre ösztönzi őket.
Díjnyertes művészként könnyű megérteni, miért ragadták magukkal Otte munkái a gyűjtőket és a zsűritagokat egyaránt. Tehetsége abban rejlik, hogy a realizmus elemeit merész és karakteres színfoltokkal ötvözi. Munkái a képregényes világtól a horrorig, a shadingtől a fényforrásokig terjednek; az ilyen részletek tették tetoválásait világszerte rendkívül keresetté.
Nemcsak arra törekszik, hogy minden egyes projekt megkezdésekor kivételes tetoválást készítsen, hanem ugyanilyen fontos számára az is, hogy vendégei az elejétől a végéig pozitív élménnyel távozzanak, amikor az ő székében ülnek. Minden vendégével gondosan konzultál, és végigdolgozza velük az elképzeléseket és a grafikát egészen addig, amíg a terv tökéletes nem lesz.
Öröm volt beszélgetni ezzel a kiemelkedő művésszel, és megismerni az útját, gondolatait, üzletét és életét. Élvezzétek ezt az utazást Otte szemén keresztül.
Hogyan kezdtél érdeklődni a tetoválás világa iránt? Gyűjtő voltál először, mielőtt művésszé váltál?
Amikor először kezdett érdekelni a tetoválás, Közép-Európa szubkultúrájában éltem. Az első tetoválásomat saját magamon próbáltam ki, amikor megkaptam az első gépemet. Magamnak csináltam, és úgy néz ki, mint a szar.
Fiatal fiúként, Magyarországon felnőve is művész akartál lenni?
Nem. Idősebb voltam, amikor eldöntöttem, hogy művész leszek. Amikor fiatal voltam, a nyolcvanas években még kommunizmus volt itt, és a tetoválás tiltott volt. 1989-ben változás történt, és ebben az időszakban nyíltak meg az első tetoválóstúdiók Magyarországon.
Norbi Bekétől tanultál tetoválni? Elmesélnéd, hogyan ismerted meg Norbit, és milyen volt tőle tanulni?
Nos, Norbert volt az első tetováló, akivel találkoztam. A nővérem egyik idősebb barátja volt. Megkérte, hogy engedje meg, hogy lássam, mit is jelent valójában a tetoválás. Iskola után minden pénteken elmentem hozzá, és néztem, mit csinál. Hihetetlenül érdekes volt számomra. Négy-öt órán keresztül képes voltam mozdulatlanul és szótlanul állni; teljesen lenyűgözött. Nem igazán volt tanár típus, de életem egyik legfontosabb időszakában, ezekben a kezdeti szakaszokban rengeteget tanultam tőle.
Mióta vagy tetoválóművész?
Körülbelül tíz éve kezdtem tetoválni.
2001-ben Németországba utaztál tetoválni. Elmondanád, miért döntöttél úgy, hogy odamész, és mit tanultál ez idő alatt?
A rövid történet az, hogy 2001 nyarán megnyitottam az első saját tetoválóstúdiómat Magyarországon. Ez a gazdaság szempontjából nem volt túl stabil időszak, ezért elvesztettem a befektetett pénzt. Miután kudarcot vallottam az építőiparban is, nem voltam túl boldog.
Egy nap megszólalt a telefonom, és egy srác, akivel még nyáron találkoztam, megkért, hogy menjek Németországba. A stúdió már jól bejáratott volt a tetoválóiparban. Napi hat-hét tribal mintával dolgoztunk, de ez segített nekem, és lehetőséget adott arra, hogy rengeteget gyakoroljak.
Hol található a Red Lion Tattoo Studio, és hogyan tud egy gyűjtő időpontot kérni tőled?
A stúdióm a magyar fővárosban, Budapesten található. Elég kicsi stúdió. Az időpontokat e-mailben egyeztetem. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy megtaláljanak: redliontattoo@gmail.com.
Hogyan választottad a Red Lion nevet, és mit jelent?
A RED LION név a középkori alkimistáktól származik. Ez a bölcsek kövének neve. Jelentése az örök élet és az ólom arannyá változtatása.
Számomra azt jelenti, hogy jobb emberré változtassam magam, és a szakmámban is jobbá váljak. A tetoválás az az életforma, amelyet választottam, egy út, amelyen végigjárom az életemet. Jobbá tesz mindenben. A tetoválás az én Vörös Oroszlánom.
Kik inspirálnak a tetoválás világában és általában a művészetben?
Guy Aitchison, Nick Baxter, Jime Litwalk és Boris munkái nagyon nagy hatással vannak rám.
A munkáid rendkívül kidolgozottak és részletgazdagok. Hogyan alakítottad ki azt a tetoválóstílust, amelyben jelenleg dolgozol?
Köszönöm a bókot. Nem volt célom, hogy kialakítsak egy stílust. Minden művész egy tükör, amely visszaveri az olyan dolgokat, mint az érzések, gondolatok és érzelmek. Ezek egy része tiszta, más részük szennyezett vagy torz; de mindannyian különbözőek vagyunk.
Ezek a különböző tükröződések azok, amiért stílusokról beszélünk. Az egész csak ugyanaz a kép, de az, ami az érzékeimen és az elmémen keresztülhalad, majd a kezeimen keresztül megvalósul. Számomra ez jelenti a stílust. A tükör teremti meg a stílust.
Az évek során számos díjat nyertél a tetoválásaiddal. Melyik jelent számodra a legtöbbet, és miért?
A karrierem kezdetén nagyon fontos volt számomra a díjak megnyerése és az, hogy ismert tetoválóművésszé váljak. Azt kell mondanom, hogy ez erős motivációt jelentett számomra, mert lehetőséget adott arra, hogy kitörjek a magyar fiatalok perspektíva nélküli életéből.
Abban az időben fontos volt, de ma már nem ez az, amire a legbüszkébb vagyok. Most egyszerűen csak próbálok egyre jobb lenni.
Milyen típusú projekten szeretsz a legjobban dolgozni?
Szeretem a kezdőket tetoválni tanítani. Számomra ez ugyanolyan szórakoztató, mint maga a tetoválás. Szeretem figyelni őket, látni, hogyan fejlődnek és válnak sikeressé. Néha szigorú vagyok, de szükségük van rá.
Milyen gépet vagy gépeket használsz?
Micky Sharpz, Seth Ciferri, Jime Litwalk; kontúrgépek Paulo Fernandótól.
Mit tanácsolsz a feltörekvő tetoválóművészeknek?
A buta média megteremtette a tetoválás őrületét. Ezért kezd el olyan sok srác mindenféle tudás és felelősség nélkül tetoválni. Megpróbálom megtanítani nekik annak fontosságát, hogy elsajátítsák az alapokat minden kezdőnek, de attól tartok, sokan közülük nem figyelnek oda.
A televízióban olyan könnyűnek tűnik, de 95 százalékuk egy idő után fel fogja adni. Remélhetőleg, ha van bennük némi önfegyelem.
A másik 5 százaléknak minden jót kívánok, mert nagyon szép élet várhat rájuk.
Próbálok segíteni nekik, ezért ha valakinek az elején segítségre van szüksége, csak írjon nekem e-mailt, és mindent megteszek, amit tudok!
Mik a céljaid a következő évre?
Szeretnék ellátogatni az Egyesült Államokba. Különböző stúdiók ajánlatait várom.
Sokat fogsz utazni a közeljövőben?
Ezt a nyarat Magyarországon szeretném tölteni.
Melyik egyetlen szó jellemez téged a legjobban?
Éber.
Melyik egyetlen szó jellemzi legjobban a munkádat?
Tiszta.
Interjú: Jinxi Caddel
2010 — JINXI BOO
TATTOO SPOTLIGHT: OTTE TIMAR FROM BUDAPEST, HUNGARY
September 22, 2010
http://www.jinxiboo.com/blog/2010/9/22/tattoo-spotlight-otte-timar-from-budapest-hungary.html
NICHT DENKEN, NUR NOCH FÜHLEN
August 2014 · 110–116. oldal
Interview: TRAVELINGMIC · Fotos: OTTE, TRAVELINGMIC
NE GONDOLKODJ, CSAK ÉREZZ
A magyar tetoválók között Otte, a Red Lion Tattoo művésze kivételnek számít. Nem tartozik sem a „régi óriásokhoz”, mint Boris vagy Zsolt Sárközi, akik az 1990-es években Budapestről indulva meghatározták a szcénát, sem azokhoz a fiatal vadakhoz, akik az utóbbi időben politikai szerepvállalással és művészi provokációval hívták fel magukra a figyelmet.
Nem. Otte, aki maga is megtapasztalta még a szürke szocializmust, egyszerűen igazán szép tetoválásokat készít, amelyek a Magyarországon még ma sem mindig egyszerű hétköznapokat egy kicsit színesebbé teszik. Tudását szívesen adja tovább szemináriumokon, ahol kollégáit bevezeti művészi képességeinek részleteibe.
A TM hosszasan beszélgetett ezzel a nyugodt és megfontolt „Genossen”-nel, és ez megmutatta, hogy a nagy tudás szerény és nyitott személyiséggel is együtt járhat.
Hangulatos kompozíció a sötét erdőből és a szélfény középpontjában felragyogó állatfigurákból.
„Otte, a magyar Red Lion Tattoo tetoválója a lelkére bízza, hogy vezesse a tetoválógépet.”
Interjú: TRAVELINGMIC
Fotók: OTTE, TRAVELINGMIC
Nem zavar, amikor a vezetékneveden szólítanak? Nálunk ez olyan lenne, mintha azt kiabálnák az iskolaudvaron: „Hé, Otte, akarsz focizni?”
Nem, nem. Eredetileg Timár Ottónak hívnak. Nálunk Magyarországon a keresztnevet a vezetéknév után írják. Az Otte becenevet az unokaöcsémtől kaptam, amikor hároméves volt. Egyszerűen megtetszett.
A tetoválásaidat technikai precizitás és magas esztétikai minőség jellemzi. Van valamilyen művészeti képzettséged?
Nem, hála Istennek nincs. Különben egészen másképp alakult volna az utam.
Képaláírás: Zavarba ejtő kombináció a cukormázas esztétika és a lelki mélységek között.
NÉVJEGY
Kor: Elég öreg ahhoz, hogy még megtapasztaljam a szocializmust. Május 1-jén, a munka ünnepén születtem. Gyerekkoromban mindig azt mondták a szüleim, hogy az összes felvonulást az én tiszteletemre rendezik.
Születési hely: Dunaújváros.
Lakhely: Visegrád. Egy misztikus és történelmi hely, körülbelül 30 kilométerre Budapesttől. Kicsit úgy néz ki, mint „A Gyűrűk Ura” kulisszái.
Munka: Visegrádon és úton. Jelenleg gyakran Münchenben az Identity Tattoónál, Simbach am Innben az Inferno Tattoónál és Bécsben a Boris Tattoónál. Ősztől egy nagyobb németországi turnét tervezek több guest spottal, és még keresek hozzá stúdiókat.
Tetoválóként: 15 éve. Norbert Beke, a magyarországi igazi régi motorosok egyike, engedte, hogy annak idején a válla fölött figyeljem a munkáját. Ezért még ma is nagyon hálás vagyok neki.
Képaláírás: Otte a régi iskola motívumait is szereti, mint ezt a rózsás halálfejet.
Képaláírás: Útközben gyakran csak kisebb munkákra jut idő.
„Azoknak a tehetséges embereknek, akik el szeretnének érni valamit az életben, nem marad más, mint a bőrönd és a menetjegy.”
Sokat dolgozol Németországban és Ausztriában, és már hosszú évek óta. Miért?
A sors valahogy Németországba sodort. Biztosan ez volt a legjobb hely a lelki fejlődésemhez ebben az életszakaszban. Ez idő alatt nagyon erős kapcsolatokat építettem ki, megtanultam németül, és természetesen jól is éreztem magam.
Nem frusztráló néha az „on the road” munka, amikor csak kisebb dolgokat lehet készíteni? Hogyan fognál hozzá egy koncepcióhoz, ha teljesen szabad kezet kapnál?
Van néhány nagy projektem, például sleeve-ek és hátak, de az ilyen munkák inkább nálam, otthon, Visegrádon futnak. A vendégek egész Európából jönnek hozzám. Egyébként a feleségem szervezi az összes időpontomat; nélküle káoszba süllyednék!
Különleges kívánságok? Talán régi mesékhez kapcsolódó projektek, de másodlagos asszociációkkal, rejtett szimbólumokkal és elrejtett jelentésekkel. Na, az lenne valami…
Képaláírás: Mindenféle portré megtalálható Otte portfóliójában, például ez a képregényszerű hölgy…
Hogyan látod jelenleg a magyarországi helyzetet? Sok külföldre távozott tetováló visszatért már? Szenved attól a magyar szcéna, hogy sok befutott és tehetséges művész emigrált?
Magyarország egy gyönyörű múlttal rendelkező ország. De a 20. század óta itt valami nagyon rosszul működik. Ma már csak egy kolónia vagyunk, amelyet globálisan működő vállalatok uralnak. Ebben az országban – ahogyan a világ minden kolóniájában és a történelem során mindig – a rabszolgáknak csak kevés perspektívájuk van.
Azoknak a tehetséges embereknek, akik el szeretnének érni valamit az életben, nem marad más, mint a bőrönd és a menetjegy. Természetesen ettől szenved a szcéna, de remélem és hiszem, hogy Magyarország egyszer ismét gazdag ország lesz, és akkor természetesen szívesen jöhetnek majd a német tetoválók vendégmunkásként hozzánk…
Ezen valóban elgondolkodik az ember, vajon meg tudjuk-e őrizni a relatív gazdagságunkat. Valami más: idén ismét Budapesten találkozunk. Hozzájárult az időközben már jól bejáratott convention ahhoz, hogy szorosabb legyen az együttműködés a magyar művészek között?
Ó, igen. Budapest egy igazán jó convention, rengeteg ismeretlen, de rendkívül tehetséges művésszel. Itt igazán komoly dolgokat mutatnak, jó motívumokat, nem valami kis szart. Idén is körülnéztem ott, és leesett az állam, amikor láttam, mire képes az utánpótlás! És a hangulat is passzol; közelebb kerülünk egymáshoz.
Az a benyomásom, hogy ma sok fiatal van a magyar szcénában, akik jó barátságban vannak egymással, szívesen dolgoznak együtt, és a szabadidejüket is együtt töltik. Jól látom?
Alapvetően igaz, de kérlek, ne úgy képzeld el a magyar szakmát, mint valami hippikommunát, ahol az egyik gitározik, miközben a többiek füstölőpálcikákkal táncolnak a kezükben!
Természetesen itt is vannak konfliktusok az emberek között. De mégis történik valami varázslatos: amikor két tetováló találkozik, függetlenül attól, hogy személyesen kedvelik-e egymást vagy sem, nyíltan és őszintén beszélnek a művészetükről és a technikájukról, és megosztják egymással az összes információjukat és tippjüket. Talán ez az erőnk titka.
„Nagyobb projektekért a vendégek szívesen érkeznek hozzám egész Európából.”
Képaláírás: Ahhoz, hogy a színek erősek és tartósak legyenek a bőrben, Otte néha többször is végigmegy a tűvel egy adott bőrfelületen.
Képaláírás: Jó bőrismeretre van szükség ahhoz, hogy a fehér szín tartósan és fedően kerüljön a bőrbe anélkül, hogy megsértenénk azt.
Ennek valószínűleg köze van ahhoz, hogy korábban nehezebb volt hozzájutni a megfelelő információkhoz és a jó technikához. Sok tetoválásodat nagyon esztétikus, mondhatni „szép” stílusban készíted. Ez azt jelenti, hogy aránylag sok nő van a vendégeid között?
A vendégeim nagyon vegyesek; nem tudom biztosan megmondani, hogy több női vendégem van-e. Sokféle dolgot készítek, a legkülönbözőbb motívumirányokban.
Azok az esztétikus munkák, amelyek ismertté tettek, újra és újra olyan vendégeket vonzanak, akik ezt az irányt kedvelik. Ennek nagyon örülök, mert személy szerint imádom az ilyen tetoválásokat, amelyek a szem számára is élvezetet jelentenek.
MARK RYDEN
Otte munkáit részben erősen inspirálja az amerikai festő, *Mark Ryden (1963) popszürrealizmusa. Művei lenyűgöznek, többek között egy bizonyos lelki rokonság miatt.
Ryden szép és titokzatos képei gyermeki ártatlanságot sugároznak, miközben enyhén erotikusak és az érintetlenség erotikáját hordozzák. Melankóliával, a halandóság attribútumaival és egy fatalizmussal párosítva ez az esztétika egy olyan világnak felel meg, amelyet erőszak és társadalmi igazságtalanság jellemez.
Mindezek olyan tulajdonságok, amelyek egy magyarországi művészt – egy olyan országban, amelynek szépségét erősen megtépázta a történelem, a politika és a gazdaság – csakis megszólíthatnak.
Képaláírás: Részlet Mark Ryden The Tree of Life című, 2006-os, olaj-vászon festményéből.
Képaláírás: Részlet Otte egyik tetoválásából – a festménnyel való párhuzam nyilvánvaló.
Képaláírás: Nemcsak Otte stílusa időtlen, hanem a motívumai is. Super Mario már több mint húsz éve ugrál és szalad a képernyőkön.
Képaláírás: Még a realisztikus macskaportré is figyelemre méltó tisztaságot mutat.
Hol rejlik a saját művészi önmegvalósításod a tetoválásaidban? Mi az, ami valóban a legbelsődből jön, amikor tetoválsz és szabadságot kapsz, nem pedig egyszerűen egy képet másolsz?
Szeretem, amikor eltalálom a megfelelő flow-t, és a tetoválásból öntudatlanul pontosan az jön ki, amit a vendég szeretne.
A legmagasabb kreatív és szellemi állapot az, amikor az ember már nem gondolkodni kénytelen, hanem egyszerűen csak érezni tud.
Ezért szeretek előadásokat hallgatni, vagy hangoskönyveket élvezni, hogy lefoglaljam az elmém egyik oldalát. Így a lelkem vezetheti a gépet.
Így érem el a legjobb eredményt, és amikor aztán valaki megkérdezi, hogyan csináltam meg valami bizonyos dolgot, fogalmam sincs… Tényleg!
Tartozik a munkádhoz provokáció, illetve politikai vagy társadalmi mondanivaló?
Igen, néha igen, de többnyire inkább a tiszta esztétikánál maradok. Úgy gondolom, hogy a művész és a szolgáltató szerepét nem lehet szétválasztani.
A legjobb tetoválóművész ugyanúgy tud bánni az emberekkel, mint a gépével a bőrön. A kulcs a művészethez – és a sikerhez – az alázat.
A tetoválásaid nagyon jól tartják magukat, különösen az általad használt sok szín. Van valamilyen technikai titok, amit elárulhatsz nekünk? Vagy egyszerűen türelmes és precíz munkáról van szó?
Az embernek nagyon bensőségesen kell ismernie a bőrt, és nagy koncentrációra van szüksége.
Ezzel a kombinációval sikerül a lehető legtöbb pigmentet a bőr alá juttatni. Néha nyolc- vagy kilencszer is végigmegyek ugyanazon a felületen. Ilyenkor nagyon oda kell figyelni arra, hogy a bőrt ne sértsük meg, amihez – ahogy már mondtam – tapasztalat és koncentráció szükséges.
Fontosak a kontúrok és a kontrasztok is, hogy keretet adjunk a tetoválásnak. Ettől válik a tetoválás hosszú életűvé. Ennek megvalósítása mindig is az egyik legfontosabb célom volt.
És ezt kiválóan meg is valósítod. Otte, nagyon köszönjük az interjút!
Timár Ottó
Red Lion Tattoo
On the road